Első fejezet -

Avagy hogyan rúgassuk ki magunkat a suliból

-Tudja, Lilith nem rossz lány, csak egy kicsit élénkebb az átlagnál. De amúgy nagyon segítő kész és aranyos gyerek - mondta az anyám rólam az igazgatónak. Aki első ránézésre egy idióta. De tényleg. Nem is értem, hogy lehet iskola igazgató. És hogy miért van ez? Mert kirúgtak a régi suliból

.- Értem. De, ahogy elnézem, nem csak ez az egy eset volt, amikor súlyosan megszegte a volt iskolája házirendjét. Például, itt az áll, hogy kiállt az ablakba, itt meg, hogy bevitt egy rozsomákot - itt Cross igazgató meghökkenve meredt rám - a tanáriba. És egy csomó más ehhez  képest apróbb dolog. De tessenek megnyugodni, a Cross Akadémián eltekintünk a volt dolgoktól. Szóval, kikkel akarsz aludni? - Tette fel a kérdést, melynek hatására a válaszom a következő volt:

- Maga tényleg hülye, vagy csak tetteti? 

- Lilith! - Szólt rám az anyám.- Ugyan, nekem is van két vele egykorú gyerekem. Nincs semmi baj azzal, hogy kinyilvánítja a véleményét.  Szóval, kikkel akarsz aludni? - kérdezte újra.

- Lilith, mi lenne ha kimennél és megbarátkoznál az új környezeteddel amíg mi megbeszéljük az igazgató úrral a többit? - Kérdezte, jobban mondva utasított az anyám. Ó, és ha már itt tartunk az anyám. 40 éves, szőke a haja, zöld a szeme színe. Nagyon kedves és aranyos teremtés. Szinte mindent megosztunk egymással, bár az utóbbi időben  egyre inkább eltávolodtunk egymástól. A haja göndör és könnyedén lebarnul - vagyis kinézetre teljesen  a szöges ellentétem. Meg belsőre is. Nem azt érdemelte a sorstól, hogy egy problémás gyereke és régészeti szakmája legyen. Nem. Azt érdemelte volna, hogy egy szerető és gazdag férje, továbbá egy olyan állás amely jobban illik hozzá. Állítása szerint sosem bánta, hogy így alakult a sorsa. De, vissza térve a jelenre, halkan kisétáltam szót fogadva az anyámnak. A hátamat a falnak döntve ültem, mikor elsétált mellettem egy fehér egyenruhás, barna hajú fiú. Vetett ráma egy pillantás, majd besétált az ajtón. És amúgy meg miért rúgtak ki a régi sulimból? Verekedésért. 

Egy nappal ezelőtt
- Hé, Yakimasu, mond csak miért nem mentél inkább a kisegítőbe? - kérdezte egy nevesincs srác, ekkor még nyugalmat erőltettem magamra. 
- Mond csak, tényleg őrült vagy, vagy csak tettetted? - Jött az újabb kérdés. Nem válaszoltam, csak elfordultam és elkezdtem sétálni. - Végül is, süket az biztos. De hát, te csak egy kis, szerencsétlen, hülye, őrült, nyámnyila, idióta lány vagy, aki még csak most bújt ki a földből. És azért nem ismered az apádat, mert az anyád egy hivatásos éjszakai pillangó. Máskülönben miért nem jön érted a suli után? Vagy alkoholista? Vagy drogos? Vagy egyszerre mindhárom?
A következő pillanatban megfordultam, orrba vágtam, de olyan erősen, hogy éreztem ahogy széttörik. 
- Az anyám régész.
Majd fültövön rúgtam, végül pedig kapott tőlem egy gyomrost. Pechemre látta az egészet az igazgató. Intett a fejével, hogy menjek vele az irodájába, majd hívta az anyámat. Nem figyeltem, hogy miről beszélnek, de azért hallottam, hogy miket mondanak.
- Hölgyem, a lányának nem ez volt az első, vagy a második esete... mint iskola igazgató, azt tanácsolom, hogy... egyszerűbb lenne, ha... higgye el, én csak a lánya javát akarom azzal,hogy... Szóval a lányának kell keresni  egy új iskolát.

Vagyis ezért vagyok én itt, és nem a régi sulimban. Mert kirúgtak.De nem bánom. Csak egy dolog volt, ami oda kötött. De már ő sem jár oda, szóval mindegy. És hogy ki az illető? Egy Yamamoto Hope nevezető, nem komplett lány, aki szereti a veszélyt. Rég volt már, hogy láttam, és ezért is remélem, hogy itt, ebben a suliban nem lesz baj, ha kilógnak a diákok. A réginél a koleszben laktam, ahol, ha késik az ember, akkor büntetést kap és nem volt wifi sem. És hogy miért laktam a kollégiumban? Mert ugye az anyám régész és nem ritkán, inkább szinte mindig hónapokra megy el külföldre ásatásra. Viszont, így önállóbb és talpra esettebb vagyok.

- Lil, gyere be! – Szólt az anyám, mire bementem és végig néztem az ott lévőkön. A fehér egyenruhás fiú, az igazgató, és Sinerella, az anyám.

- A lányommal és a barátnőjével leszel egy szobában, a házi rendet majd küldöm. Van kérdés? – Mondta Cross igazgató. A srác, akinek a nevét sem tudom, amióta bejöttem, engem bámult. Nem bírtam tovább.
- Mondd csak, mi különleges van bennem, hogy folyton engem nézel? – Kiáltottam rá, csípőre tett kézzel.
- Semmi érdekes, viszont remélem, hogy nem fogod megszegni a szabályokat ebben az iskolában. A nevem Kuran Kaname. Örvendtem a találkozásnak – mondta nyugodtan, majd kisétált mintha mi sem történt volna.
- Yakimasu Lilith! Hányszor mondjam még, hogy ne ordítsd le mások fejét? Gyere, menjünk a lányok szállására – mondta az anyám, majd elköszönt az igazgatótól és kilépett az ajtón.
- Viszontlátásra – köszöntem el én is  Crosstól.

A főszereplőről egy kicsi

Yakimasu Lilith 

Kor: 15 év

Faj: Félig ember, félig vámpír

Család: Apja: Kuria Atsushi/A szintű vámpír/

              Anyja: Yakimasu Sinerella

              Nővér/5 perccel idősebb/Kuria Arianna

Született:  Június 21

Horoszkóp:Ikrek

Betegségek: Asztma, figyelemzavar, hiperaktivitás.

Egyéb: Egy fekete hajú, kék szemű kislány. Bár az apja A szintű vagyis tiszta vérű vámpír, ő nem örökölt semmilyen vámpír erőt - látszólag. Imád rajzolni, a konyhában is jeleskedik, még hozzá elképesztően jól. Ami csak természetes, hisz a vérében van. A szülei, mikor csak pár hónapos volt az iker testvérével, össze vesztek és az egyik az egyik gyereket a másik a másik gyereket vitte magával, azóta nem is tudnak egymásról. Szereti a vicceket, az 1001 könyv sorozat minden része megvan neki. A régi sulijából kirúgták, ezért a Cross akadémiára jelentkezett ahol felvették.  Ritkán mosolyog. Az anyja eltitkolta előle a származását és azt, hogy léteznek egyáltalán vámpírok.